Olvasás órán Nándorfehérvár ostromáról tanultunk. Arra gondoltunk, hogy szívesen belebújnánk egy-egy szereplő bőrébe. Mindenki nagy izgalommal választotta ki a neki szimpatikus szerepet. Hogy hiteles is legyen a történet, beöltöztünk török vagy magyar katonának. Előkerültek a kardok, a turbánok és a zászlók. Megépítettük a várat, és a magyar vitézek elfoglalták helyüket a bástyákon.
A készülődés után a törökök megkezdték a támadást. Öldöklő küzdelem folyt. A harc csúcspontja az volt, amikor az egyik török ki akarta tűzni a lófarkas zászlót a vár fokára, de Dugovics Titusz saját életét feláldozva megakadályozta benne. Hősiesen lerántotta az ellenfelét a mélybe. A magyarok háromszor is kiűzték a törököket a várból, de mindig visszatértek.
A török császár sátrában már folyt az ünneplés, amikor a kis magyar sereg lerohanta őket. A megzavarodott Mohamed vágtatva menekült el Nándorfehérvárról. Akkora volt a győzelem, hogy a pápa elrendelte, hogy minden délben harangszó emlékeztessen minket a fényes diadalra. Megvívtunk egymással a hazánkért. Így játékos formában tanulhattuk történelmünkről. Nagyon érdekes érzés volt visszamenni a múltba és átélni ezt a csatát.
(Zsigó Zsálya Borbála és Kiss Szabolcs írása)
