Vakációóó!!

Elérkezett ez a nap is. Végre itt a várva várt vakáció! Jöhet a megérdemelt pihenés. Mindenkinek kellemes nyarat és programokban gazdag szünidőt kívánunk! 

Állatkerti útmutató

Ez a cinke oly picinke,
falevélből van az inge,
makkhéjból a csizmácskája.
pókhálóból a szoknyája,

Csak füvön élt a kis zebra,
de most rákapott a zabra;
végül is elvitték Szobra,
ott oktatják szebbre-jobbra.

"Apám - így szól a kis bálna -,
hadd mehessek el a bálba."
"Nem mehetsz el, fiam, Péter,
nem vagy még egy kilométer."

Mért tanulnak a kis vércsék?
Azért, hogy a leckét értsék.
Tanítójuk egy hasas,
pápaszemes, lomha sas.

Megy a hajó, nézd a nyulat:
Lepencéig rajta mulat.
De a dühös orángután
kiszáll nyomban Horány után.

A hód arcán enyhe pírral
csókolódzik a tapírral.
Rosszalja a jegesmedve:
- Nem vagytok még megesketve!

- Szorgoskodnám - szól a hangya -,
ha a tücsök békén hagyna;
de rázendít folyton s újra:
táncolunk a rock and rollra.

Mért cikáznak a kis fecskék?
Hogy az eget kékre fessék.
S ha mindenütt van már festék,
"Kész a tavasz" - jelenthessék.

- Édes párom, adj egy csókot
- kéri Pókné a zord Pókot.
- Elkapott a méreg sodra,
nem szomjazom a csókodra.
inkább egy jó korsó serre.
Készülök a válóperre.

"Ne ugrándozz, ne táncolj,
ne bomolj,
az iskolás fiúcska mind komoly."
Garázda kölykét inti így a moly.

Fekete az ablakpárkány,
rákönyököl a kis sárkány;
hat feje néz az utcára,
egy a leckét bent biflázza.

                                      (Devecseri Gábor)

Tündérek és koboldok

Május 29-én tündérbál volt az iskolánkban. Mindenki színes jelmezekbe bújt. A fiúk koboldoknak, a lányok pedig tündéreknek öltöztek. A rendezvény megnyitóján több 3. a osztályos gyerek is szerepelt. Közülünk kerültek ki a szavalók, a balett-táncosok és a hastáncosok egyaránt. 

A nap csúcspontja a szépségverseny volt. Majd ezután kezdődhetett a móka és a kacagás. Volt rózsakeresés, bájital kóstoló. A lányok öltöztethettek papírtündért, és kérhettek tündéri sminket is. Lehetett fotózkodni egy tündéreket ábrázoló paraván előtt. Nekünk nagyon tetszett ez a délután. Örültünk, hogy ott lehettünk. Reméljük, jövőre is lesz tündérbál.

(Tóth Letti és Kiss Szabolcs írása)

A 100. óra matematikából

Egy pénteki napon mi tartottuk a századik órát matematikából. Tanár néni beült a gyerekek közé, mi pedig tanító nénik lettünk. Nem volt könnyű matek órát tartani. Készültünk alapműveletekkel és játékos fejtörőkkel is. A szorzás, osztás, összeadás és kivonás mindenkinek jól ment. A játékos feladatokkal nagyon sokat mókáztunk. 

A legviccesebb Levi és Pistike volt. Aranka néni diákként sok csínytevést követett el. Mi nagyon jól éreztük magunkat tanári szerepben. Reméljük, az osztály is elégedett volt ezzel a rendhagyó matematika órával.

(Lengyel Dóra és Fülöp Edina írása)

Meghódítottuk Lengyelországot

Május 24-e mindannyiunk számára korai ébredéssel kezdődött. Péntek reggel az iskola környéke már izgatott gyerekekkel és szülőkkel volt tele. Mindenkiben volt egy kis félsz, hogy milyen lesz majd négy napot eltölteni a családunk nélkül. Az viszont, hogy megismerhetünk egy számunkra idegen országot, és új barátokat szerezhetünk izgalommal töltött el minket. Elbúcsúztunk a családtagjainktól, és nekivágtunk a hosszú útnak. Már a buszon is nagyon jó volt a hangulat. Este 8 körül érkeztünk meg a szállásunkra, a gorlicei 6. Számú Iskolába. Az eligazodásban egy tolmács, Éva néni segített nekünk. A vendéglátóink finom vacsorával vártak minket. A lengyel ételek elsőre egy kicsit furának tűntek, de mindenkinek ízlettek. Az esti zuhanyzás után hamar elaludtunk. Második nap egy botanikus kertet látogattunk meg. Lengyel gyerekek vezetésével megcsodálhattuk Gorlice városát. Láttuk a város legrégebbi épületét, a felújított bazilikát, Gorlice alapítójának szobrát. Majd délután következett a közös sport a lengyel diákokkal. Nagyon jó volt velük játszani. Másnap reggeli után Krakkó felé vettük az irányt. A város főterén áll egy sárkány, ami minden ötödik percben tüzet okád.

Innen a királyi kastélyhoz sétáltunk, ahonnan csodás volt a kilátás a Visztulára. Megnéztük a belváros gyönyörű épületeit a Posztócsarnokot és a Mária-templomot.

Vasárnap este egy Ki mit tuddal zárult a nap. Hétfőn a szállást adó gorlicei iskola mindennapjaival ismerkedtünk meg. Beülhettünk egy órára is, ahol angol nyelven társalogtunk a lengyel diákokkal. E-mail címeket cseréltünk, és barátságokat is kötöttünk. Az utolsó napon Krynicába mentünk, ahol lehetőségünk volt ajándékokat, emléktárgyakat vásárolni a szeretteinknek. Késő este érkeztünk meg Nyíregyházára. Felejthetetlen volt ez a négy nap, amiről még nagyon sokáig fogunk beszélni. 

                          (Szabó Tamara, Zsigó Borbála, Bodnár Levente és Makara István írása)